Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?
Szerintem
A második rész sokkal izgalmasabb mint az első volt. Sok minden kiderül, ami az első részbe csak elgondolkozásra hívogatott.
Vajon Nora élete olyan lesz mint régen vagy lesz benne meg meglepetés? Az arkangyalok rájönnek Folt titkára es a pokolra száműzik? Mi lesz Norával es Folttal, helyre jön a kapcsolatuk még? Marcie-nek milyen titkai vannak, ő is leszármazott vagy valami más? Es a nagy kerdes...ki a Fekete Kéz?
Folt meg orangyal? És ha igen kié?
A végén minden kiderül, ki beszél Norához, mi lesz Folttal és Norával...
A borító sokkat segít, hogy ebben a részben ki is a főszereplő.
Ami nem tetszett
Nagyon húzták-vonták a történéseket, ezért néha-néha eltudtam volna rajta aludni, ami egy könyvnek nem igazán jó pont. Az a sok féltékenykedés, amit Nora leművelt. Tudta, hogy Folt nem szeretheti úgy ahogy ő szeretné, pedig a valóság az, hogy még el is szökött volna vele...
Részletek
Szeretlek Nora. Akármi történik, ígérd meg nekem, hogy erre emlékezni fogsz! Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenbe vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.
Eltartott néhány pillanatig, amíg felfogtam, mit mondott. A Jeepre pillantottam. A köztünk lévő jégfal elolvadt. Csak az arkangyaalok miatt volt ott, és ha ők nem számítottak többé, akkor semmi amin Folttal veszekedtünk, nem számított többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése