Címkék

Oldalak

2017. február 24., péntek

Legendás állatok és megfigyelésük

A Harry Potter- sorozat előzménye Göthe Salmander magizoológusra (Eddie Redmayne) összpontosít, aki legendás állatok tanulmányozására és befogására szakosodott. Mágikus bőröndjében egész csokornyi különleges bestiát tart, és épp megérkezik a 20-as évek Amerikájába, ahol nem is akar sokáig időzni, de egy mugli keresztül húzza a számításait.


Már 5 éve (jeszuuus pepika), hogy lezárult a Harry Potter csodálatos varázsvilága. Sem a rajongók, sem az írónő nem gondolja, hogy ne szolgálna még több elmesélésre váró történettel a varázsvilág. Magát a forgatókönyvet J.K. Rowlingra bízták, a rendezői székbe pedig az utolsó négy Harry Potter filmért felelős David Yatest ültették. Így már a premier előtt is tudhattuk, hogy nem lesz rossz kezekben a Legendás állatok és megfigyelésük című film.
A történet 70 évvel a Harry Potter első filmjének eseményei előtt játszódnak az Amerikai Egyesült Államokban, ahova épp megérkezik főhősünk, Göthe Salmander (Eddie Redmayne), kinek bőröndjében furábbnál furább varázslények tanyáznak, amik elszökése nem kis galibát okoz a városban, így a Varázsbűn-üldözési Főosztály figyelmét is felkeltik a furcsa esetek.  Nem csak az iskola izolált környezetéből léptek ki, de az egész kontinenssel való odébb ugrás kifejezetten jó döntésnek bizonyult, ez számomra nagyon fura volt, hogy eddig Angliába voltak most meg...New York-ban. 
Kivétel nélkül szimpatikus karaktereket vonultatnak fel a főszereplők soraiban. Salmander és Goldstein (Katherine Waterston) különcségük és esetlenségük ellenére tettre kész figurák, két társuk pedig, Goldstein testvére, Queenie és mugli barátjuk, Kowalski kellően szimpatikusak. Emellett a vizuális megvalósítás is kellően látványos és kreatív. Nem is lenne szinte semmi gond a filmmel, ha nem várnánk el, hogy elmeséljen egy kerek történetet. Erősen érződik, hogy 5 részesre tervezik a Legendás állatok és megfigyelésüket, a film fele alig szól másról, mint hogy különféle varázslényeket mutogatnak, hogy milyen érdekes élővilág pattant ki az alkotók agyából, vagy épp azok elfogási kísérletét szemlélhetjük. A politikai cselszövés éppen csak meghúzódik a háttérben, Colin Farrell karakterével szomorúan keveset foglalkozik a film. Na majd a következő részben talán több időt kap. Vagy a harmadikban.
Muszáj említést tennem a bőrönd belsejében lévő világról, ami tele van misztikusabbnál, misztikusabb szörnyekkel, ezek nem csak a muglikat kápráztatták el, hanem engem is, és itt értettem meg igazán, hogy a Legendás állatokat és a Harry Potter nem vehetem egy kalap alá, mert a két cím, két külön sztorit takar, és mindkettő jó, a saját stílusában. Azt még el kell mondanom, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettek a látványra, zenére, avagy az atmoszférára, aminek örültem is meg nem is. 
 A film legnagyobb hibája a közösségi média, mivel olyan szinten reklámozták, hogy mindenki arra számított, hogy egy történelmi csodát fogunk látni a vásznon. Ez a baj a marketinggel, mindig túlzásba esnek.
Jó élmény volt, de inkább egy egyszeri nézős film, legalább most már tudni fogom, hogy miről fognak szólni az utódjai, így már nem Harry Potter miatt ülök be a moziba, hanem a  Legendás állatok miatt.
Amire felfigyeltem, hogy Newt valami, Lesley Lestrange nevű nőt tart bekeretezve a polcán. Maga a Lestrange név maradt meg bennem, és csak remélni tudom, hogy a következő részekben megtudjuk ki is ő valójában.